Kismadár
2011.04.09. 07:18
Megjöttem a habokból.
Vártam a tavaszt már, száraz fákat láttam az út mellé, feleslegesen növő szőrzetet, hideg, üres pillanatokat.Már majdnem volt értelme egy pillanatnak, amikor elkaptam, de kicsúszott, és delirium lett belőle. Egy hosszúhajú 11 éves kisgyerek szétcibálta az önpusztításom, és a puszta léte átértékelésre késztetett. Pedig már olyan jól elterveztem mindent, de család, pláne gyerek nem szerepelt benne.
Egyszerű volt a történet, bejöttek az életembe, billiárdoztunk, én ráhangolódtam valami miatt, beszélgettünk, kérdeztem, és ő kérdőn nézett rám, és akkor jó volt. Utálom, ha jó, mert egy idő után elmúlik. Na, aztán ő is kérdezett, és láttam a szemén, hogy érdekli. Váááá... Ezért nem járok emberek közé, csak nézem a hajnali fény táncát az ablakon, max iszok még egy sört, és a vonat tovább halad az állomáson. Van egy elméletem, mely szerint kirabolni, megerőszakolni, kisemmizni jó az ismerősöket, az idegeneket még érinteni sem szabad. Egy lehulló madár a ködben, régi autó, ahogy a megszokott rutinnal halad, és a kép: felfele csöpögő eső. Szilaj érintés egy idegentől, akit nem ismerek, és életre tanít, érzésekre. A feketébe csúszó fény, egy lepke röpte a szélben, a viharban. Nem akarok értelmet látni abban, amihez menekülök, mert a kudarc 10 emelet mélység a pokolban, és Tanítót nem ismerek. Csak jön-megy az élet körülöttem, kis lábaival körbetipeg, értetlenül néz rám, én meg csak annyit érzek, hogy mondanom kell valamit, tennem kell érte, akár ölnöm is, de biztos távolból. Aztán eszembe jut, hogy az ilyen dolgok csak egyszerűen bejönnek a monitorra, néha megérintenek, és fertőző. Állsz a McDonaldsban, vásárolsz, mert az a dolgod, és egyszer csak megrázza a nadrágod egy kis emberke, mikor az anyja odamegy, és rászól, hogy ne bántsd az idegen bácsit! És mire észbekapsz, már azon gondolkodsz, mi lenne, ha.. Márpedig én nem fogok, túl sok családot láttam széthullani.
Egy kismadár túl régóta időzik a terasz peremén..
Nem akar elmenni
Egy kismadár túl régóta időzik a terasz peremén..
Nem akar elmenni
Megjöttem a habokból.
Vártam a tavaszt már, száraz fákat láttam az út mellé, feleslegesen növő szőrzetet, hideg, üres pillanatokat.Már majdnem volt értelme egy pillanatnak, amikor elkaptam, de kicsúszott, és delirium lett belőle. Egy hosszúhajú 11 éves kisgyerek szétcibálta az önpusztításom, és a puszta léte átértékelésre késztetett. Pedig már olyan jól elterveztem mindent, de család, pláne gyerek nem szerepelt benne.
Egyszerű volt a történet, bejöttek az életembe, billiárdoztunk, én ráhangolódtam valami miatt, beszélgettünk, kérdeztem, és ő kérdőn nézett rám, és akkor jó volt. Utálom, ha jó, mert egy idő után elmúlik. Na, aztán ő is kérdezett, és láttam a szemén, hogy érdekli. Váááá... Ezért nem járok emberek közé, csak nézem a hajnali fény táncát az ablakon, max iszok még egy sört, és a vonat tovább halad az állomáson. Van egy elméletem, mely szerint kirabolni, megerőszakolni, kisemmizni jó az ismerősöket, az idegeneket még érinteni sem szabad. Egy lehulló madár a ködben, régi autó, ahogy a megszokott rutinnal halad, és a kép: felfele csöpögő eső. Szilaj érintés egy idegentől, akit nem ismerek, és életre tanít, érzésekre. A feketébe csúszó fény, egy lepke röpte a szélben, a viharban. Nem akarok értelmet látni abban, amihez menekülök, mert a kudarc 10 emelet mélység a pokolban, és Tanítót nem ismerek. Csak jön-megy az élet körülöttem, kis lábaival körbetipeg, értetlenül néz rám, én meg csak annyit érzek, hogy mondanom kell valamit, tennem kell érte, akár ölnöm is, de biztos távolból. Aztán eszembe jut, hogy az ilyen dolgok csak egyszerűen bejönnek a monitorra, néha megérintenek, és fertőző. Állsz a McDonaldsban, vásárolsz, mert az a dolgod, és egyszer csak megrázza a nadrágod egy kis emberke, mikor az anyja odamegy, és rászól, hogy ne bántsd az idegen bácsit! És mire észbekapsz, már azon gondolkodsz, mi lenne, ha.. Márpedig én nem fogok, túl sok családot láttam széthullani.
Egy kismadár túl régóta időzik a terasz peremén..
Nem akar elmenni
Egy kismadár túl régóta időzik a terasz peremén..
Nem akar elmenni
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szekiteszt.blog.hu/api/trackback/id/tr355091853
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_179584 2011.04.09. 08:24:53
Az a makacs kismarár biztosan tud valamit, amit Te nem.
Ne zavard el!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ismeretlen_179584 2011.04.09. 08:42:08
A kismadárról jut eszembe: a nagyon
beosztott cigi-adagomat az erkélyen
szívom el. Kemény tél lévén tettem ki egy tepsi szotyit a madaraknak.
Igen korlátozott az idöm, mert a cinkék látványosan köröznek és zajonganak, ha bátorkodom kint bagózni. El is szoktam nyomni félúton a staubot. Tiszta egészség-
csösz banda, én mondom Neked!
Ismeretlen_12635 2011.04.09. 09:35:08
Ha a 33 az életkorodat jelenti, nem gondolkozhatsz így, de egyébként semmiképp se.
Engedj közel magadhoz mindenképpen több kismadarat és lassan az embereket is. El fog jönni az az idő, amikor jó lesz, az, amikor jó...
Ismeretlen_104791 2011.04.09. 12:41:55
talán az élethez felnőtt vagyok, talán nem, de túl nagy felelősség, ha családot akarok, és nem akarom siettetni, ha nem muszály.. persze, néha érzem a hiányát, de majd idővel
Ismeretlen_12635 2011.04.09. 21:28:06
remélem, mert akkor bánnád, mikor késő...és az az igazi rossz...
Ismeretlen_104791 2011.04.10. 14:27:11
35 vagyok, még adok 4 évet magamnak a családhoz, 20-at az élethez, ez így reális:)
Ismeretlen_42915 2011.04.10. 18:00:45
:)
Ismeretlen_104791 2011.04.12. 02:50:11
érdekelne, Szerki, hogy mia lószőr miatt nem műxik a pí az oldalelválasztásnál???
Ismeretlen_104791 2011.04.12. 02:50:11
érdekelne, Szerki, hogy mia lószőr miatt nem műxik a pí az oldalelválasztásnál???
Utolsó kommentek